Itt későbbről visszatekintve szeretném nektek azt tanácsolni, nyugodtan kérjétek ki más szakorvosok véleményét is, vagy akár hasonló, vagy ugyan abban a betegségben szenvedő sorstársaitokét is. Ugyanis az ilyen betegségek és azok gyógyításának kutatásai folyamatosan fejlődnek és változnak. Előfordulhat, hogy egy egyénhez mérten többfajta kezelési technológia is már biztosított, vagy éppen újként kerül be a rendszerbe. Viszont az interneten olvasható különböző fórum bejegyzéseket is fenntartással olvasgassátok, mert a betegség fajták, stádiumok, kezelési metódusok minden embernél más és más, kizárólag abból nem szabad következtetést levonni. Konzultáljatok tehát egészségügyi szakemberekkel (nem pénzhajhász kuruzslókkal-akinek nem inge…), akik a leletek birtokában az egyénre szabva tudják pontosan felállítani a gyógyítás folyamatát, lehet hogy például nem is akkora a baj, mint amit az internetes összeolvasgatások után hirtelen gondolnál.  Amellett a kezelés mellett döntsetek, ami a számotokra a legmegnyugtatóbban eredményezheti a gyógyulást. Sok jó szakember van a magyar egészségügyben is, célszerű célzott specialistához fordulni, aki az aktuális nemzetközi gyógyítási terápiák ismeretében jártas. ( Mi az Onkológiai Intézetben kötöttünk ki, ami nemzetközileg is jó hírű.

2017. 12.05 Kedd – Reggel fél 8-kor már az onkológián ültünk a nagy váróban. Ami egyből szembetűnt, ahogy az itt dolgozók milyen odaadóan, kedvesen végzik a munkájukat. Itt többször úgy éreztem, hogy nem is a magyar egészségügyben vagyok. Mindenki kedves, szépen, érthetően, értelmesen elmagyarázzák, hogy hova kell mennem, kit kell keresnem, melyik szobában. Minden kérdésemre megkaptam a választ.

2. emelet, a Doktorúr ott rendel. 8kor már a tömött váróban voltunk. A papírjaimat (azokról a vizsgálatokról, amiket a Szent István Kórházban csináltak) bekérték mihelyst felértünk. Pár óra múlva, be is hívtak.

Mindenki rácsodálkozott a koromra, hogy milyen fiatal vagyok, mit keresek én itt, nekem nem ez lenne a dolgom, hogy itt üljek. Sajnos a gentetikai családi hátterem nem elhanyagolható, emiatt gyorsan leküldött sürgősségiben mammográfiára, és vastagtűs biopszia-vételre, amit minden műtét előtt MEG KELL CSINÁLNI! Szóval még mindig OOI, UH, biopszia vétel.

Végtelenül kedves asszisztensnők és Doktornő, akik mindenben tájékoztattak, mindenben segítettek és mindent részletesen elmagyaráztak. Ezen a ponton éreztem azt hogy jó helyen vagyok, akármi is lesz.

Visszarobogtunk a Doktorúrhoz, papír lead, ez nem lehet rossz, vegyük ki onnan…. Tehát megkaptam egy Dec. 20-i műtét időpontot. Kiveszik onnan, csodás környezetben, az ország legjobb dokija. Fellélegeztem. Azért a szövettan eredményére nagyon várunk, mert az mutatja meg ténylegesen hogy mi is lehet bennem, de a műtéti előkészületeket mindenképp el kell kezdeni, jövő hét kedden találkozunk. Így hagytam el először az Országos Onkológiai Intézetet.

2017. 12.12. Kedd – Reggel fél 8, ismét OOI, először vérvétel, majd rögtön mellette EKG amivel robogok tovább az altatóorvoshoz. Minden okés, jó egészségnek örvendek, altatható vagyok. Egy gyors látogatás a Doktorúrnál, aki nagyon-nagyon reménykedik benne, hogy jóindulatú. Így is váltunk el… “Ez egy kis bemetszés lesz és el is felejti, hogy itt járt.” Biposzia eredmény nincs, de abban állapodtunk meg, hogy ha hétfőig nem kapok értesítést, telefonáljak, mert ennek protokoll szerint meg kell lennie a műtéthez.

2017.12.18. Hétfő – Telefon, felveszik, van eredmény… “Ó szuper, ÉÉÉÉS????” Nem adhat senki felvilágosítást telefonban. Egy két magambafojtott bosszankodás, és egy pár telefonváltás után azt láttam jónak, hogy minél előbb derüljön már ki hogy mi az az izé, ami bennem van, így arra a döntésre jutottunk, hogy elmegyünk a magánrendelésre. Fél 1 – 1 körül kaptam időpontot.