Olvasás közben John Fox-Subtext ajánlom, a megírás közben végig ezt hallgattam.

Kemény út van mögöttem de még hosszú a kitaposatlan ösvény előttem… A kemoterápiás kezelő nem tartozik a kedvenc helyeim közé de mégis az otthonomként gondolok rá. Itt éltem pár hónapot le az életemből, itt sírtam, nevettem, tanácsot adtam, és zártam ki a világot magam körül. Nehéz dolgok egyike számomra amit ma megosztok Veletek.

Milyen az amikor kezelést kapsz???

Emlékszem tavaly decemberben még teljes erőbedobással indultam el. Egy ereje teljében lévő 26 éves fiatal nő nézett vissza rám a tükörből. Most itt ülök, a  13. infúzió csepeg; kopaszon, megtörten, sos-sok sebbel lelkemen és egy mosollyal az arcomon. Teljesen másképp írtam volna erről akkor és most. De úgy érezem, ez az igazi érzés.

A kezelés előtti napokon már számolod vissza a perceket, mennyi nap van, meg hogy jól vagyok… mennyi időm maradt még… megsúgom, sosem elég.

Ahogy átléped a kórház kapuját, már benne van az orrodban…

A SZAG. Az a bizonyos szag amit senki nem érez, csak a “kiváltságosok”. Az a szag ami számomra sennihez nem hasonlítható de kemo után mindenben benne van. Az a szag amitől hányingered van, amit lefekvéskor érzel és nem tudsz aludni tőle… A démonod. Kicsit kettős érzés, mert várod már, hogy miben, hogyan fogod érezni, de gyűlölöd is egyben.

A SZÚRÁS, amit sosem tudsz megszokni. Már akkor érzed/tudod, hogy fájni fog, amikor reggel ülsz az ágy szélén és tudod, hogy “MENNED KELL”. Ez – szerintem – semmi más érzéshez nem hasonlítható. Ez nem félelem, ez lelki fájdalom.

A CSÖPÖGÉS, persze közvetlenül a szúrás után csatolnak is rá a csőpostával érkező 1, 2, 3, 4… kis palackhoz. Mert igen, nem 1 nagy van ha nem több. Több, mint amit abban a pillanatban el tudnàl viselni. Több, mint amennyit úgy érzed, hogy kibír a szervezeted a következő kezelésig… Sok, nagyon sok.

A MEGNYITOTT INFÚZIÓ, amikor a hideg áramlik először a karodba. Belevág, fáj és legszívesebben kiszednéd azon nyomban de tudod, hogy ez az egyetlen gyógymód. A hideg nem áll meg, társul egy általános fájdalom is mellé. Mint amikor bedagad az ujjad és nem tudod mozgatni a feszítő érzésről. Hasít at egész testeden keresztül, a fejed búbjától a lábujjadig. És utána az orrod, az orrnyerged, a kis kapillárisok a nyálkahártyában. Mindet érzed.

A KIHÚZOTT BRANÜL, ami után már nem 5 percig kell szorítanod, hanem 10-15 percig, mert az ereid nem tudnak regenerálódni, ugyanis a kemo tönkreteszi a véred, kiírtja belőle a jót és rosszat egyaránt. Nincsenek már lassan az immunrendszerednek védekező kis katonái.

A VÁRAKOZÁS, amikor tudod, hogy mérget fogsz kapni. Amikor realizálod már a kezelés előtti napon, hogy ennyi volt a megszokott életed.

A kezelés napja mindig nehéz és fájdalmas. És hogyan bírom / -bírjuk ezt mégis? Mert HISZÜNK.. A gyógyulásban, a mosolyban, az elkövetkezendő szebb napokban, hónapokban… években 💖