2018. 07. 27 hajnal

Péntek hajnal van, talán 1 óra, de már nem is akarok a telefonra nézni mert csak még idegesebb leszek. Reggel 5kor kelteni fog a nővér, fürdés, nyirokcsomó jelölés, orvossal konzultáció… Jaj… Borzasztóan félek. Ma van az utolsó éjszakám kettesben a cicimmel. Hirtelen annyira nagyon fontos lett számomra. Megszemélyesítettem, megszerettem. Pedig világ életemben utáltam mind a kettőt mert nem tudtak nagyobbra, kerekebbre nőni… De most valahogy a világ legszebb cicijének látom, Őt.. A beteg oldalt, ami holnaptól sosem lesz már olyan mint volt. Semmi sem lesz már olyan..

De tudod mit?! Nem is akarom hogy olyan legyen mint régen.

Félek, a műtéttől, az altatástól, az ismeretlentől.

De annyira nagyon hiszek abban hogy innentől csakis minden jó lesz! El kell búcsúznunk. A közös utunk itt véget ér.

Viszlát kis mell… Viszlát Rák…

Vélemény, hozzászólás?