Pici késéssel megérkeztünk a Párommal aztán jött a lejtő. 2-en voltak előttem de a Doktorúr rögtön behívott. Itt már éreztem a kis zsigereimben, hogy ebből nem az a cuki kis ciszta lesz, mint azt én gondoltam. Bementünk ketten, egy szék a rendelőben, Párom mondta, hogy “- Nem baj, nem kell mási” Doktorbácsi: “- De kell…” Hát itt már szerintem olyan fehér voltam, mint a fal… És akkor elkezdődött…. Nem igazán az aminek gondoltuk, ez egy gyorsan osztódó, akár örökletes daganat, amit minél hamarabb meg kell akadályozni, és először nem műtünk hanem kemó, és kihullik a haja, és töredezik a körme…és BLA BLA BLABLABLABLA….Elöntött a könny és nem tudtam odafigyelni. Annyira, de annyira próbálkoztam, de nem ment. Mindenről volt szó, Anglina Jolie féle betegségről, a másnapi mammma bizottságról, arról hogy nem lehet egy ideig gyerekem, de túlélési esély 90%. Nem hiszem el, nem lehet igaz….
